Keresztút

Hivatalosan 2009. szeptember 20-tól gazdagodott újabb látnivalóval Nézsa.

Ezen a napon szentelte fel Dr. Beér Miklós püspök atya az új nézsai keresztutat.

A keresztúti stációk nem véletlenül kerültek erre a helyre. Valamikor inen volt a temető feljárata, erre kísérték a halottakat utolsó útjukra. Az út mentén gesztenyefák álltak, és a fákon voltak az apró stációképek.

A fák elpusztultak, a képek elvesztek, és egy idő után a temető bejárata is átkerült a túloldalra, már alig használtáka nézsaiak ezt a feljárót.

A keresztúti stációk megépülésével legalább részben visszakapta ez az oldal a feljárat szerepét.

A keresztút, a stációk tervei és az egyes állomások képei Hérics Nándor grafikus alkotásai.

A keresztút létrejöttének körülményeiről, az építtés folyamatáról itt olvashatnak bővebben, a Képtárban pedig megnézheti a szentelés napjának eseményeiről készült képes összefoglalót..

Magtár

Magtár

A barokk stílusú magtár a XIX. század első felében épült, s az utcavonallal párhuzamosan áll.

Az 1987-ben megnyitott, új művelődési házhoz nyaktaggal kapcsolódik. Hattengelyes, ablakai egyenlő távolságra vannak, de a hulló vakolat alatt elfalazott nyílások is láthatók. 

Pár éve felújított cseréptető fedi, gazdagon részletezett ereszpárkány díszíti. Belső tere egybefüggő, keleti végében kétszintes.

Cseresi kereszt

„Krisztus és a falu”

Ezt hirdeti az Alsópetény, Keszeg, Nézsa útelágazásnál álló, kő alapon lévő fakereszt, melyet 1938-ban a XXXIV. Eucharisztikus Szentév tiszteletére állított Laluja József és felesége.

A kereszt megélte és átélte a háborút és az eltelt időszak viszontagságait. Az idő vasfoga azonban kikezdte fáját, lemez takaróját valamint az alapját. általános állapota leromlott.

Jó szándékú emberek összefogásával sikerült a fa keresztet és a lemez védőburkolatot újra cserélni, a kő alapot kijavítani, a környezetét rendbe tenni.

A felújítást segítette, támogatta:

Szigetvári László
Kovács László
Helembai István
Piszár Tamás
Fehér Pál
Klúcsik Gábor
Vastag Imréné és családja.

A kereszt régi időben zarándokhelyül is szolgált, Keresztjáró Napokon és más ünnepeken. Ma is gyakran látni friss virágot a lábazathoz téve, gondos kezek munkáját a környéken.

A Római Katolikus Templom, gótikus faragványok a Plébánia udvarán

A Templom

A községben lévő Szent Jakab templom (a XVI. századból való, építési ideje: 1575) a község Sztara Gyegyina (ófalu) nevű részén állt, de a temetőben egy másik templom is volt.

A mai kegyhelyet 1700-ban a hívek adományaiból felújították, s falaihoz felhasználták a középkori templom kőanyagát. Az 1760-as években gróf Klobusitzky István pártfogásával tornyot csatolnak hozzá, 1799-ben átépítik és megnagyobbítják, 1934-ben újra kibővítik és a régi torony helyébe újat emelnek. 1998-ban külső és belső felújítást végeznek. Plébániája már 1575-ben fennállott, első anyakönyvei 1714-ből valók.

A háromhajós, megközelítően keletelt templom barokk jellegű, a főhomlokzatból előreugró tornyát lizénák, öv- és órapárkány díszíti, volutás oromfalak csatlakoznak hozzá. A torony alatti bejárat félköríves, ablakai hajlított ívűek, a legfelső szinten lévők bábos kőkorláttal vannak ellátva. Barokk hagymasisak fedi.

A templomfalak mindenhol lizénákkal tagoltak, mindkét oldalhajó bejárata előtt pillérekre támaszkodó, kis előcsarnok áll.

Az épületen magas lábazat fut körül, melynek anyaga és falazásmódja eltérő, jól szemléltetve az egyes építési szakaszokat. Szentélye egyenes záródású, mindkét oldalán sekrestyével. A fő- és oldalhajók háromszakaszosak, a teljes belső teret csehsüvegboltozat fedi.

Az oldalhajókat a pillérközök áttörésével kapcsolták a főhajóhoz.

A kövek

A gótikus faragványok - melyek feltehetően a községben állt két középkori templom egyikéből származnak - a római katolikus templom 1935. évi bővítésekor, a főhajó oldalfalának bontásakor kerültek elő. Ma mindhárom faragvány a váci püspökségen van, de reméljük, hamarosan visszakerül mindhárom lelet a római katolikus plébánia udvarára.

A legjellemzőbb darab egy csúcsíves ablak mérmu részlete, mely az ablak csúcsából származik. Háromkaréjos áttöréssel van kiképezve, melyet 42 centiméter átmérőjű kör foglal magába.

Egyértelműen meghatározható az ablakszárkő, melyen jól felismerhető az ablakrézsű. A bordarész a külső és belső oldalon homorú kiképzésű. Az egykori falsíkra merőleges mérete 78 centiméter.
A harmadik faragvány egymásra merőleges, gazdagon tagozott részleteketmutat. Ajtókeret, lábazat, vagy párkány tagja lehetett.

A faragványok jelenleg a váci Püspökségen vannak.

A templom védőszentje: Szent Jakab (a "Katonaszent")

Július 25-én a keresztény naptár Jakab napját ünnepli. A középkori híres szenthez számos ősi hiedelem kapcsolódik.

Történeti emlékek

Az idősebb Jakab apostolt és öccsét Jézus heves természetük miatt a mennydörgés fiainak nevezte el. Szinte mindenhová elkísérték a Megváltót, jelen voltak a Táborhegyen, az Úr színeváltozásánál. Jakab volt az első, aki az apostolok közül vértanúságot szenvedett, I. Heródes Agrippa kivégeztette. Sírja állítólag Jeruzsalem örmény negyedében, a Szent Jakab hegyen van. Kultusza a Szentföldről áttevődött Santiago de Compostelába, állítólag földi maradványait hajón szállították át Hispániába a 9. Században. Az ő nevéhez kötődik a híres európai zarándoklat, az El Camino, melyet Szent Jakab útjának is neveznek.

Jakabot a középkor folyamán a zarándokok védőszentjének tartották. Régi ábrázolásokon utazónak jelenítették meg, kezében vándorbotot tart, vállán tarisznya, kalapján pedig egy kagylódísz látható.

Régi magyar szokás

Az Árpád-korban őseink különös tiszteletben részesítették a katonából lett szenteket, ezek közé sorolták Jakabot is. A hispániai kultusszal való hasonlóság esetleg közös gyökérből táplálkozhat. Nem elképzelhetetlen, hogy mindkét helyen a szkíta-alán törzsek honosították meg, akik aktív szerepet játszottak a nyugat-európai keresztény térítésben. Az ikonográfiában a szentet fehér lovon ülve ábrázolják, úgy küzd a spanyolsággal a mórok ellen. Fehér lovon régen csak sztyeppei uralkodók közlekedhettek. A középkor folyamán Jakab legendájának részletét csak a háromszéki Gelence templomában találták meg, a határvédő Szent László király, valamint Antiochiai Margit falképeinek szomszédságában. Valószínűleg Jakab mágikus határőrző szent lehetett, ugyanúgy, mint László király. A középkori magyarok annyira fontosnak tartották emléknapját, hogy július 25-én őseink törvénynapot tartottak.

Dologtiltó nap

A szent napjához régi, talán kereszténység előtti hiedelmek kötődnek, melyek a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatosak. Jászdózsán úgy tartották, hogy a Jakab-napon kikelt csirkék gyorsan nőnek. Ezen a napon szedték fel a földről fokhagymát. A régi szegediek a búza nyomtatását Jakab napján kezdték meg. Annyira fontosnak tartották ezt a napot, hogy az asszonyok aznap nem mostak és nem sütöttek kenyeret. Bálint Sándor megemlíti, hogy Gyöngyöspatán az a hiedelem élt, hogy az ezen a napon köpült vaj kiváló orvosságnak, ezért félretettek belőle. A keleti népek, de még a tibetiek is a vajat gyógyszernek tartották, sok orvosság alapjául szolgált.

Időjósló napok

A Jakab-napi időjárásból megpróbáltak kikövetkezetni, hogy milyen lesz a közelgő tél. Székesfehérváron az a hiedelem járta, hogyha ilyenkor sok a felleg, akkor a télen sok hó várható. Tápén a Jakab-napi északi szélből hideg telet jósoltak, az enyhén szeles idő lucskos időt jelzett. Máshol a zab aratását Jakab-napig be kellett fejezni, mert ami gabona Jakab napig kint marad, az kint is veszik. A régi szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a jövő évi időjárásra.

A Szent jakabról szóló rész forrása

A Kálvária és Szent Anna kápolna, a műemlék harangláb és faragott sírkövek a temetőben

Kálvária és kápolna

A temetőben találjuk az 1825-26-ban klasszicista stílusban készült kálváriát, alsó szintje a Szent Anna-kápolna. Dombtetőn áll, kör alakú építmény. 1825-ben emeltette Szentiványi Bonaventúra özvegye Szirmai Apollónia és 1826-ban a templombúcsú (Szent Jakab) alkalmával szentelték fel.

Bejárata két oldalán tagozott fejezetu oszlopok állnak, felette szegmentív, fogrovásos díszítés és párkánnyal lezárt oromzat helyezkedik el.

A kápolna belső tere kör alakú, boltozata tartja a kálváriarészt. Ide két oldalról, köríves lépcsőn lehet feljutni. A lépcsők mellett és az épület felső szintjén kőből faragott, azonos magasságú oszlopokkal tagolt, zárt mellvéd fut körül. Fent egy újabbkori feszület, előtte Mária és Szent János életnagyságú, művészi kialakítású kőszobra látható. (A kor neves szobrásza, Dunaiszky Lőrinc alkotásai.)

A temető harangtornya a XIX. századból való. Ugyanitt találhatók azok a régi alapfal maradványok, amiket a pálosok egykori templomának vagy rendházának tulajdonítanak.

A temető területén több XIX. századi sírkő található, melyek közül négyet azonosítottak.

1.: Kőlap szív alakú formával, gömbölyített végű kereszttel. Legszélesebb keresztmetszete 45 X 14 centiméter, föld feletti magassága 114 centiméter, anyaga szemcsés homokkő. 1827-ből való magyar felirata csak kis részben betűzhető. Stephan Vazula sírköve 1865-ből.
2.: Kőlap szív alakú formával, karéjos végű kereszttel. Legszélesebb keresztmetszete 74 X 15 centiméter, föld feletti magassága 161 centiméter. Felirata latin nyelvű.
3.: Részben betemetett sírkő, nagyobb háromkaréjos végű kereszttel. Felirata magyar, azonosíthatatlan, helyén valószínuleg síremlék van.
4.: Előbbihez hasonló kialakítású, felirata olvashatatlan, a kálváriához vezető út jobb oldalán állt, azonosíthatatlan.
5.: Kőlap szív alakú formával, háromkaréjos kereszttel. Annae Blasko sírköve 1825-ből.
6.: Két törpe oszloppal keretezett sírko. Az oszlopokon fogazatos, füzérdísszel ellátott háromszög oromzat, e felett egyszerű kereszt áll. Gyetmári János sírköve volt 1851-ből.
7.: Háromkaréjos kereszttel kifaragott sírkő. Keresztmetszete a keresztszárnál 63 X 15 centiméter.
8.: Egyszerű kőlap, kisebb háromkaréjos kereszttel. Varga Erzsébet sírköve volt 1844-ből.

A régi sírkövek közül azokat, amelyek eldőltek, elbontották, lecserélték - többek között megmentési céllal -, és melyek között a fent említetek néhánya is szerepel Láng András plébános és Laluja András szobrász irányításával a ravatalozótól a kálvária felé vivő út mentén felállították.

A sírköveket a Képtárban lehet megnézni.

Környékünk látnivalói

Alsópetény, templombelső

Alsópetény (5 km)

A település legrégebbi műemléke a középkori alapokon álló, XV. századi eredetű, Szent István király tiszteletére szentelt templom, melynek szentélye gótikus, az 1724-ben felújított hajója barokk stílusú. A római katolikus templom különálló kétemeletes öv- és órapárkányos harangtornya a XVIII. században épült barokk stílusban.

Prónay-kastélyok

A nagykastélyt a Gyurcsányi család emeltette 1750 táján, csak később lett a Prónayaké. Az impozáns épület mellett álló manzárdtetős Prónay-kiskastély szintén 1750 körül épült.

Az 1791-ben emelt késő barokk piramis alakú építmény, az ún. Werbőczy-gúla emlékeztet a néhai főúrra, a falu egykori birtokosára. A hagyomány szerint itt írta a Hármaskönyvet.

Nógrádsáp, erődtemplom

Nógrádsáp (3 km)

Templom

A XIV. század végén épült lőréses, kőfallal körülvett templom megőrizte középkori jellegét. A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt templom különlegessége a homlokzat oromfalára, részben pedig konzolra épített nyolcszögű tornya.

A templom melletti Sáp község első említése 1219-ből való. Templomáról nincsenek adatok, de a régészeti és építészeti megfigyelések alapján építése a XIV. század végére tehető. Falképei több mestertől származnak, a XV. században és a XVI. század elején készültek. Körfala XV. századi, 1711-ben már romos volt, de 1746-ban helyreállították. A gótikus templom egyhajós, keletelt, középkori formáit teljesen megorizte. A középkori eredetű templomtornyot a későbbi századok során felújították, és barokk hagymasisakkal fedték be.

Az oldalfalak mentén lépcsos támpillérek, köztük csúcsíves, részben mérműves ablakok helyezkednek el. A szentély nyolcszöges záródású, sekrestyéje az északi oldalhoz kapcsolódik. A hajót kőbordás keresztboltozat, míg a szentélyt csillagboltozat fedi. Diadalíve csúcsíves. Falait a középkorban két sorban falképek borították, ezek a helyreállítás során részben előkerültek néhány püspöki felszentelési kereszttel együtt. Legépebbek a szentély falképei. A szentélyben gótikus fülke és szentségtartó, késő gótikus sekrestyeajtó látható. Az oltármenza kőlapja és a keresztelőkút töredéke a feltáráskor került elő. A helyreállított középkori körfalban az eredeti gótikus kaput helyreállították, a másik kapuja barokk stílusú.

A templomot övező körfal belső oldalán 14 zománcképes stációt helyeztek el. A templomudvarból egy még feltáratlan alagút indul - a helybéliek szerint - a közeli Csővár felé.

A Bánki-tó

Bánk (15 km)

Ősidőktől lakott a környék, bizonyítják ezt a Szarka-hegy lábánál talált 6000 éves újkőkori átfúrt bütyökdíszítésű, vörös cserépedény-töredékek, kő- és csonteszközök.

A Rétság közelében lévő település országos ismertségét a területén lévő 7 hektáros Bánki-tónak és az elmúlt évtizedekben létrejött üdülőfalujának, nemzetiségi, kulturális rendezvénysorozatának köszönheti.

A 7 hektáros, átlagosan 4 m mély tóban télen a jégen léket vágva is lehet horgászni, nyáron pedig fürödni, strandolni, csónakázni.<

A vízi színpadon június 1. és augusztus 31. között zajlik a Bánki Nyár rendezvénysorozata, nemzetiségi találkozókkal, hangversenyekkel, népzenei programokkal, szabadtéri színpadi előadásokkal, filmvetítéssel, könnyűzenei koncertekkel. A nemzetiségi gyökereknek köszönhetően a faluban a vízi színpad közelében találjuk a Szlovák Nemzetiségi és Oktatási Centrumot.

Szlovák tájház

Tájház

A XIX. század végén épült vegyes falazatú, poltári cseréppel fedett szabadkéményes parasztházban a környék zömében evangélikus szlovák lakosságának életét mutatják be. A szoba, a konya és a kamra berendezése egy közepes gazdaságú, gyermektelen házaspár otthonát tárja elénk XX. század eleji állapotában. Udvarán Laluja András szobrászművész "Menyecskefej" című alkotása látható.

Ugyancsak az ő - utolsó - alkotása díszíti a Polgármesteri Hivatal homlokzatát.

A törökmogyoró-fa

Romhány (25 km)

Középkori eredetű település. A falu történetének legjelentősebb eseménye az 1710. január 22-i romhányi csata, a Rákóczi-szabadságharc utolsó nagy hadművelete. A csatát a legenda szerint a ma is látható - védett Rákóczi-törökmogyorófa alól (Bereczki út) maga a fejedelem irányította. Jóllehet a változó szerencsével folyó küzdelemben a labancok embervesztesége háromszoros volt, a csata a kurucok visszavonulásával végződött.

Rákóczi-emlékhely

A mintegy 25 m korona-átmérőjű, 20 m magas és 250 cm törzskerületű török mogyorófa (Corylus colurna) több mint 300 éves, és valóban "láthatta" Rákóczit.

A fától nem messze, a Lókos-patak völgyé-ben zajlott a romhányi csata a kurucok és a császáriak között. A hagyomány szerint a csata emlékére ültették a fát. Mások szerint a fa már itt állott, és alóla irányította a csatát a fejedelem. Megint más legenda szerint a fejedelem Rodostóból küldte volna a facsemetét, hogy ültessék el emlékül utolsó csatája helyszínén.

A falu szélén, a Szátokra vezető út jobb oldalán lévő emlékparkban áll a romhányi csata 8 m magas, 1932-ben készített emlékműve.

Az obeliszk tetején a turulmadár, oldalán Rákóczi és Károlyi Sándor kuruc fővezér domborművű képmásai találhatók. A csatában elesett 93 svéd, lengyel és francia katonára emléktábla emlékeztet. A falu történetének legjelentősebb eseménye volt az 1710. január 22-i romhányi csata. Ez volt a Rákóczi-szabadságharc utolsó jelentősebb hadművelete.

Kőhíd

A patak felett korábban fahíd vezetett át, a mai híd a XVIII. században épült, romhányi homokkőből barokk stílusban. A déli oldali mellvéden Nepomuki Szent János szobra áll.

Prónay-kastély

A késő barokk kastély 1780 táján épült. A földszintes épület főbejárata a homlokzat elé kiugró középrizalitról nyílik. Az elmúlt években az épület belsejét részben átalakították.

Balassagyarmat (40 km)

Balassagyarmat környékén a középső rézkor tárgyi emlékeit az újhegyi szőlőkben tárták fel, de előkerültek itt a késő bronzkori pilinyi kultúra leletei is. A térség a népvándorlás idején is lakott maradt. A honfoglaló magyarok Nógrád várának elfoglalása után, a IX. század végén telepedtek meg a környéken. A város nevének utótagja a (Kürt)Gyarmat törzs nevéből származik. Az árpád-házi királyok korában Gyarmat, mivel a zólyomi királyi vadászterületek felé vezető út mellett feküdt, igen fontos településsé fejlődött. A helység a tatárjárás idején elpusztult. IV. Béla 1246-ban két Liptó vármegyei pusztáért csereadományként juttatta a települést a Balassák ősének, Detre fia Miklósnak.

A volt megyeháza

A XIII. század közepéig a Balassák - akikről később a város nevének előtagját is kapta - 1260 táján kezdték meg a település erődítését. A várat valószínűleg az Ipoly egyik kanyarulatának átvágásával kialakított mesterséges szigeten építették fel. A település első templomát még Szent István idejében emelhették, ami 1241-ben, a tatárjárás alatt pusztult el. Az új Isten háza és a plébánia 1291-re épült fel. Az árpád-ház kihalása után a Balassák más nógrádi földesurakhoz hasonlóan Csák Máté hívei lettek. Az oligarcha ellen vívott 1312-es rozgonyi csatában elesett Balassa Demeter is, de a família kezén maradt a város: Demeter unokaöccsei, akik Károly Róbert pártján álltak, örökölték Gyarmatot. Országos vásárokat 1330-tól tartottak itt, ami a helyi kézműipar és kereskedelem fellendülését hozta. A XV. század első felében megkezdődött a városiasodás: a Felvidéket pusztító huszitáktól tartva a környékbeli birtokosok beköltöztek a biztonságosabb Gyarmatra, ami élénkítette a gazdasági életet. A települést először egy 1437-ben kiállított oklevél nevezte mezővárosnak.

A XV. század elején Magyarországon az elsők között alakult meg az izraelita hitközség. A városnak 1448-ban már volt iskolája is. Gyarmat 1500-ban került véglegesen Hont vármegyéből Nógrádba, a földesúr Balassák közbenjárására, akiknek birtokközpontja a nógrádi Kékkőn (ma Szlovákia) volt.

A mohácsi csatában, 1526-ban elesett a települést birtokló Balassa Ferenc, Nógrád vármegye alispánja. Az igazán vészterhes időszak azonban csak 1541-ben, Buda és Vác elfoglalása után köszöntött be. A törököt 1552-ig sikerült megállítani a nógrádi végeken, de Drégely eleste után a gyarmati őrség elmenekült, sorsára hagyva az egyébként meglehetősen gyenge várat. Ezután a meghódított mezőváros a nógrádi szandzsákhoz tartozott. A tizenöt éves háború idején, 1593-ban a magyar sereg harc nélkül foglalta vissza a települést, mivel közeledtük hírére a törökök elmenekültek. Gyarmatot 1601-ben megerősítették: a város fekvése miatt kulcshelyzetbe került, mert a felvidéki bányavárosokba vezető utat védte. Emiatt megillették a végváraknak járó kiváltságok is. Az erdélyi fejedelmek hadai 1605-ben, 1619-ben és 1644-ben szállták meg, de a település mindannyiszor visszakerült császári kézre.

Gyarmatot Köprili aga serege 1663-ban megszállta és felégette. A város ezután elnéptelenedett. Az újratelepítés 1690-ben kezdődött. Az 1720-as évektől fokozatosan görög, szerb, zsidó és német kereskedők, iparosok települtek a magyar és a szlovák anyanyelvű népesség mellé.

Szent Anna napi búcsú

Balassagyarmat 1790-ben, mint központi helyen fekvő, gyorsan fejlődő város, Nógrád vármegye székhelye lett. A napóleoni háborúk tovább növelték a város gazdasági jelentőségét; Balassagyarmat 1828-ra az ország 21. legjelentősebb kereskedelmi központjává vált. A város a XIX. század második felében is kereskedelmi központ maradt, de nagyipar a nyersanyagok hiánya miatt nem települt ide. Gyorsan fejlődött viszont a kereskedelem és a pénzpiac, illetve kialakult a máig meglévő iskolaváros-jelleg. A település az évszázadok során többször esett áldozatul tűzvésznek és árvíznek, ezért mai képe csak az 1890-es évek táján alakult ki.

Az I. világháború után a balassagyarmati polgárok Vizy Zsigmond százados katonáihoz csatlakozva 1919. január 29-én fegyvert fogtak, s kiverték a megszálló cseheket, akik az Ipoly völgyében vezető vasútvonal megszerzésével, az alakuló Csehszlovákia határainak még délebbre tolásával próbálkoztak. Hőstettük a vasútvonal mellett 18 környékbeli települést mentett meg a trianoni Magyarországnak. Balassagyarmat ezzel kiérdemelte a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város megtisztelő címet. Az Ipoly jobb partján fekvő városrész azonban Tótgyarmat néven Csehszlovákia fennhatósága alá került, Balassagyarmat vonzáskörzete pedig a felére csökkent. A folyó jobb partján lévő földek, szőlőskertek, illetve az építkezésekhez, fejlesztésekhez szükséges tégla- és tetőcserépgyárak is idegen megszállás alá kerültek. A közlekedés is megsínylette azt, hogy a település határszélre szorult: Balassagyarmat fejlődése megtört.

Madách Imre szobra

A II. világháború idején a város jelentős része romba dőlt: a korábban a lakosság csaknem egyharmadát kitevő zsidóság elpusztult, a zsinagógát a németek 1944-ben felrobbantották. Balassagyarmat fejlődését még inkább visszavetette, hogy 1950-ben elveszítette megyeszékhely rangját.

A Balassagyarmathoz tartozó Ipolyszög régen a szláv Riba nevet viselte, ami arra utal, hogy az Ipoly árterületén halászatból, csíkászatból éltek a helyiek.

Madách Imre szobor

A megyeháza előtti tér parkjában találjuk Madách Imre bronzszobrát, Sidló Ferenc szobrászművész 1937-ben készített alkotását.

Palóc Múzeum

A Palóc Múzeum építésének gondolata már 1891-ben felvetődött. Nagy Iván (1824-1898), a hazai családtörténeti kutatás és címertan legnagyobb alakja birtokát eladva támogatta az intézmény létrejöttét. Az épület azonban csak 1915-re készült el, Wälder Gyula tervei alapján.

A múzeum néprajzi gyűjteménye felöleli Nógrád megye teljes paraszti kultúráját, a szlovák és német nemzetiségekével együtt. A közel 12 ezer tárgy mintegy fele textília. Emellett értékes a pásztorművészeti anyag és a hangszerkollekció.

Palóc múzeum - konyhabelső

A bölcsőtől a sírig című állandó kiállítás a XIX. század paraszti világot, a palócok népszokásait mutatja be az emberi élet három nagy fordulója, a születés, a házasság és a halál köré csoportosított tárgyak és fotók segítségével. A sokalakos, jelenetekkel illusztrált szokásbemutatók a néphit és vallásosság mellett a gazdag népművészet, a viseletek, faragások, szőttesek megismerésére is lehetőséget nyújtanak.

A néprajzi gyűjtemény különleges része a lakodalmas jelenetet bemutató tárlat. érdekes látványosság a régi paraszti konyha: jóformán minden, a XX. század elején még használatos, fémből, fából, agyagból készült háztartási eszköz megtekinthető itt. A második emeleti nagyterem szintén néprajzi témájú időszaki kiállításoknak ad otthont. A múzeum tulajdonában van egy faragott motívumokkal díszített, Ipolyvecéről származó köpű (fatörzsből kialakított kaptár), amiben egykor méhcsaládokat tartottak; a hagyományos népi méhészkedés ezen a vidéken egykor igen elterjedt volt.
Skanzen

A múzeum épülete mellett kis skanzen őrzi a Palócföld népi építészetének emlékeit. Látható itt boronafalú ház, több melléképület, a szandai kápolna másolata, szépen faragott népi fafeszület, gémeskút és régi galambdúc is.

A Palóc Múzeumot övező ligetben fölállított parasztporta az első, áttelepített épületekből álló szabadtéri múzeum Magyarországon. épületeit 1932 és 1934 között szállították ide.

Skanzen

A házat Karancskesziből, illetve Karancslapujtőről, az istállót Bocsárlapujtőről, a pajtát pedig Patvarcról szállították ide. A szobában hatalmas, belülről fűthető, sípos kemence áll. A legfontosabb bútordarab a fal mentén körben húzódó, széles pad, amely a nagycsalád több tagjának alvóhelye is volt.

A parasztporta szomszédságában áll a Szandán 1880 körül épített út menti kápolna másolata. Itt kapott helyet egy Karancs-vidéki útszéli kereszt rekonstruált változata is.

Vác (23 km)

Hazánk egyik legrégibb városa. Előnyös földrajzi fekvése, kedvező természeti adottságai már a legrégibb időkben is alkalmassá tették a letelepedésre. A város északi határában a régészek bronzkori földvárra leltek, a délre fekvő kavicsbányában pedig kelta és avar sírokra bukkantak.

A váci püspökség alapítását a történészek egybehangzóan első királyunknak tulajdonítják. A tíz egyházmegye közül Vác a későbbiek közé tehető, székesegyháza az alapító életében már nem készült el. Az első püspöki templomot fogadalmához híven I. Géza király fejezte be az 1074-ben lezajlott győztes mogyoródi csata után. A templom a mai Géza király téren állott a püspöki palotával, a kanonoki házakkal és a katonák szálláshelyével együtt. Ez volt a város magja, melyet erődítéssel, sáncokkal vettek körül; az akkori fogalmak szerint várat építettek. A tatárok lerombolták, az újratelepült város virágzásának tetőpontjára a reneszánsz korára esik.

A második világháború után Vácott számos ipari üzem létesült. Emellett iskolaváros és a katolikus egyház püspöki székhelye.

Ferences templom

Ferences templom

A Szent Kereszt tiszteletére szentelt templom a ferences barátoké volt. A rendházzal együtt 1721-1761 között épült barokk stílusban. Fő ékessége a díszes, kora rokokó háromszintes fa főoltár.

Vác fennálló legrégibb templomának berendezése - a fő- és mellékoltárok, a szószék és az orgona - a XVIII. században készültek, barokk stílusban.

A székesegyház oltárképe

Nagytemplom

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt késő barokk, 1760-ban Pilgram tervei alapján elkezdett templomot Isidore Canevale tervei szerint fejezték be kora klasszicista stílusban 1761-1770 között, Oswald Gáspár vezetésével.

Vác legmonumentálisabb épülete a székesegyház. Mint püspöki templom már az ötödik a püspökség megalapítása óta.

A katedrális tervezésére Eszterházy Károly püspök Pilgram osztrák építésznek adott megbízást. Az elkészült alapokra az őt követő Migazzi püspök - a Canevale által megálmodott - francia klasszicizáló székesegyházat építtetett. A homlokzat szobrai Bechert József váci mester alkotásai.

A főoltárkép 1774-ben készült, Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását, a Visitatiót ábrázolja. Maulbertsch alkotása, akárcsak az 1770-71-ben készült kupolafreskó, ami a Szentháromság diadalát jeleníti meg.

A reneszánsz bábos szentélykorlátba az egykori székesegyház korlátjának eredeti darabjait is beépítették. A mellékoltárok és a padok barokk stílusban készültek 1775 körül.

A templom alatt, annak teljes hosszában altemplom húzódik, amely három részre osztva püspökök, kanonokok és világiak temetkezési helye.

A barokk kálvária

A várszerűen megépített barokk kálvária

Vác kertvárosi részében található a barokk kálvária várszerű épülete. A zarándokhely 1726-1738 között épült, a remetelakból, a gyülekezőkápolnából és a kálváriából áll. A hazai kálváriaépítészet egyik előfutára volt.

A Fehérek temploma

Fehérek temploma (Győzelemről nevezett Szűz Mária), Vác-Felsőváros

A domonkosok fehér ruhájáról kapta nevét barokk stílusú templomuk. A Győzelemről nevezett Szűz Mária-templom építése a Rákóczi-szabadságharc miatt húzódott 1699-től 1755-ig. Rokokó berendezése 1760-1770 között készült.

Az egyhajós barokk templom szerény külsejével harmonikusan illeszkedik a főtér hangulatához, belsejének rokokó díszei azonban jóval gazdagabbak.

A templom kriptájában bukkantak a régészek az egyedülálló barokk kori temetkezési leletegyüttesre, melyet a tér egy pincéjében állítanak ki.

Hősök szobra

Hősi emlékmű

Az első világháború hősi halottainak állít emléket kastély előtti téren található négy égtáj felé forduló emlékmű, amelyet a település lakóssága méltó ünnepség közepette 1926-ban avatott fel.

Később a második világháború nézsai hősi halotainak neve is felkerült az emlékműre.

Az utóbbi években hagyományosan itt tartjuk a községi március 15-i, október 23-i megemlékezéseket.

A tér 2006-ban gazdagodott, kissé átalakult.

Itt állította fel az önkormányzat - adakozásból - az 1956-os emlékkövet és alakított ki egy zászlóparkot.

A nézsai Reviczky-kastély és kastélypark

A Reviczky-kastély

A falu központjában a templomhoz vezető út tengelyvonalában található kastély építését 1740-es években Klobusitzky István kezdte, majd 1896-ban a millenniumi évben Blaskovich Miklós földesúr emeletet és két toronyszobát építtetett rá. A kastélyhoz a község területein majorság ill. gazdasági helyiségek, istállók tartoztak. Az utolsó tulajdonosa után a helybéliek "Reviczky-féle" kastélynak hívják.

A kastélyban nagy ebédlő, vendégszobák, könyvtár, olvasószobák és sportterem volt a bárói lakosztály mellett. A konyha és a személyzet szálláshelye a kastély mellett külön épületben volt, ahol jelenleg az Arany Gyógyszertár működik. A vizet a kastély melletti parkban lévő kútból - a mai fogorvosi rendelőnél volt - juttatták el a két épület padlásterében levő hatalmas tartályokba, majd onnan a megfelelő helyekre. A szivattyúkat lovakkal hajtották, ennek a munkának a gazdája Bíró Ferenc volt.

A szobainas, aki majdnem mindig a kastélyban tartózkodott, Baráth István volt.

A kastély világítását saját áramfejlesztővel biztosították. Az áram a gazdasági épületekbe, az uradalomhoz tartozó mesteremberek és az intéző lakásába is be volt vezetve. Az épületet cserépkályhák fűtötték.

A kastélynak két bejárata volt, elöl a fogadó felől és hátulról azok számára, akik hintóval vagy automobillal érkeztek.

Az utolsó tulajdonos Durneiss báró, aki 1944 novemberéig tartózkodott az épületben, innen menekült el Németországba. Édesanyja itt maradt, akit az oroszok űztek el a kastélyból. Barát István fogadta őt be (ott lakott, ahol most Veres Andrásék laknak). A főgépész Hugyecz Géza volt, ő a jelenlegi kocsma helyén lakott.

A kastély erős vaskerítéssel volt körülvéve, a bejáratot díszes kovácsolt vas kapu tette látványossá. A kastély melletti 10 hektáros angolpark volt a pihenőhelye a gróf családjának és vendégeinek.

A Park

A parkhoz egy kis tó is tartozott, melynek partján üvegházakban növény-nemesítéssel és szaporítással foglalkoztak a kertészek (többek között Hlugyik Ferenc).

A park területe védelem alatt áll. A megmaradt idős fák gondos parklétesítés emlékét őrzik. Az utóbbi évtizedekben végzett telepítések nem voltak szerencsések. A park területének csökkentése a más célra történő terület igénybevétel káros volt. Ennek ellenére a meglévő idős faegyedek jó alapot adnak egy remélhetően bekövetkező tervszerű parkfelújításhoz. A közepes gondozás ellenére is a már meglévő 24, zömében lombos fafaj (vérbükk, vénic szil, bibircses nyír, ezüst hárs, nyugati platán, kocsányos tölgy, szomorú fűz) számos egyede jól viseli a mostoha viszonyokat. A kastély déli szélén egy kis patak folyik keresztül.

A régi meder és medencerendszer rendbetétele a park látványos részének felújítása emelné a park szépségét.

A II. világháború idejében, 1945-ben a kastélyban orosz kórház működött.

A háború befejezése után a környék lakói - látván, hogy a kastélyt senki nem őrzi - kifosztották. A kastély rombolásra volt ítélve, de szerencsére - és Koncz László sok utána járásának köszönhetően - nem bontották le, így jelenleg is látható ez a szép épület.

A község akkori vezetői javaslatára alakították át iskolának. A tanulók szülei, a pedagógusok sok társadalmi munkát végeztek az épületen.