Születésnap gyertyákkal

Megható és egyben felemelő ünnepségen vehettünk részt 2009. október 10-én. 

A nézsai kórus ünnepelte nagyszámú, nem csak nézsai zeneszerető, kórusbarát társaságában negyvenedik születésnapját a helyi kultúrházban.

A település lakossága nevében Kucsera András polgármester köszöntötte a kórust és a meghívott vendégeket, köztük Szvorák Katalin Liszt-díjas énekművészt (aki a későbbiekben csodás hangjával kápráztatta el a közönséget). Röviden méltatta az elmúlt negyven évet: ez a kórus asszonykórusnak indult, később vegyes karrá alakult. Sokáig Börzsöny ÁFÉSZ kórusa néven szerepelt. 

Közel száz vendégszereplés, sok-sok siker itthon és külföldön, valamint a helyi ünnepségeken való részvétel jelzi tevékenységüket. Az utóbbi huszonöt évben, mint Szent Jakab kórus teljesítenek egyházi szolgálatot a szentmiséknek, és tesznek eleget meghívásoknak.

Gedeon József plébános atya Dr. Beer Miklós püspök úr levelét olvasta föl, amelyben megáldja a kórust és áldást ad a kórus vezetőjére, Szarka Lajosnéra.

Az egyházi kórusműveket templomi csöndben hallgatta a közönség. Különösen annak örültek, hogy az egykori plébános, Láng András atya aki külön erre az alkalomra látogatott Nézsára - és aki elindítója volt a kórus egyházi munkájának - elvezényelte az egyik művet. Lényi Szilvia, az egykori tanítvány is nagy örömet szerzett a hallgatóságnak. Szarkáné, a nézsaiak kedves Marikája köszöntötte a Szlovák Szövetség képviselőjét és más társadalmi szervezeteket, és örömmel üdvözölte a kórusmozgalom nagyasszonyát, Gúthy Évát, megköszönve a sok éves barátságot és szakmai támogatást.

Megemlékeztek azokról a kórustagokról, akik már nincsenek közöttünk. Fiatalok gyújtották meg a huszonhat nevet jelképező, negyvenes számot formázó mécseseket a „Régi mesékre emlékszel-e még...” című dal kíséretében.

Nehéz volt váltani, de a „Fel, fel, dalra fel...” című kánont jó hangulatú szlovák és magyar népdalok követték. Az éneklésben részt vett a közönség, a műsorban szerepelt a legéndi és a nógrádsápi asszonykórus is. A hangulatot nehéz leírni. Talán azzal érzékeltetem, hogy Szvorák Katalin többször is leköszönt, de mindig történt valami a színpadon, ami itt marasztalta.

Az ünnepség végén köszönetet mondtak a rendezvény számos támogatójának: jó lelkű vállalkozóknak, az egyháztanácsnak, a Dunakanyar Kórusalapítványnak és nem utolsó sorban a Megyei Közgyűlés elnökének.

Gazdag vendéglátás következett, amelyre a minden jelenlévőt meghívtak a kórustagok. Az óriástortát, Szarkáné Marika vágta föl. Ekkor vette át a kórus ajándékát, akik emellett a „Néked szól ez a dal...”-lal is köszöntötték.

Jóízű nótázás és tánc közben mondtunk egymásnak búcsút.

vissza