• -05-18
  • -05-18
  • -05-18 2216
  • -05-18
  • -05-18
  • -05-18 2218
  • -05-18
  • -05-18 2219
  • -05-18
  • -05-18 2220
  • -05-18
  • -05-18
Nézsa cimer

Községi Könyvtár

Pap Gábor: Üdvtörténet - magyarul – Művelődéstörténeti vázlat

Mottó:
„Az Isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”
(Mátyás király)

Pap Gábor: Üdvtörténet - magyarul – Művelődéstörténeti vázlat

A könyv alcíme így szól: „Hogyan fogalmazták képjelekbe eleink a világ születéséről és rendeltetéséről szóló tudnivalókat?”
A kötet a magyar ősvallással foglalkozik. Illetve azzal, hogyan lehet visszafejteni, milyen lehetett az ősvallásunk.
Az alcímben talán a „képjel” a kulcsszó. Olyan ábrázolásokról van szó, amelyeket bárki, bármikor el tud „olvasni”, értelmezni képes, és le tudja vonni a számára, mint egyénre, vagy éppen a közösségére vonatkozó tudnivalókat, feladatokat, útmutatást. Ez természetesen feltételezi, hogy a képjeleket alkotók, és azokat olvasók ismerték azt a közös kódolást, ami alapján ez a képírás megszületett.
Az hamar kiderül, hogy az alkalmazott jelképek nagy része – ősi formája – a messzi múltba vész, viszont mindegyikük része egy közös, magunkkal hozott ősi tudásnak. Ennek köszönhető, hogy ezeket „írni” és „olvasni” mindenki tudta. A civilizáció egyik káros mellékhatása, hogy elfelejtettük ezeket a jeleket olvasni is, írni is. Illetve lecserélődtek más, primitívebb képjelekre, olyanokra, amelyek többségének a Teremtéshez semmi köze.
A visszafejtést, a visszafejthető anyagot nem könyvtárakban kell keresni, hanem alapos vizsgálat alá kell vonni a tárgyi emlékeket, azok között is a „népművészeti” anyagot.
Az egyik ág, amit alaposan szemügyre kell venni, a használati tárgyakon fellelhető különböző díszítések, motívumok. Ezek közül is elsősorban a pásztorfaragások azok, amelyekről úgy tűnik, megőrizték azokat a képjeleket, amelyeknek ősvallásunkhoz lehet köze.
A másik ág a Kárpát-hazában fellelhető kazettás mennyezetes református templomok.
Ezekből a mintákból lehet visszakövetkeztetni arra, milyen szabályok, keretek határozták meg eleink mindennapi életét, ezeket hogyan adták tovább a következő nemzedéknek, mi módot választottak az átadásra, hogy a tudás ne torzuljon és biztosan célba érjen az átadni kívánt ismerettömeg.
A mai ember számára nem könnyű dolog ezeknek a képjeleknek az olvasása, mivel a hozzá szükséges ismereteket sem kapjuk meg az iskolában vagy az életben, mindent újra kell felfedezni, újra kell tanulni.
Pap Gábor jelen könyve – a többihez hasonlóan – ehhez a tanulási folyamathoz kíván segítséget nyújtani, hogy ne tévedjünk el az olvasásban, hogy szinte ránézésre mi is képesek legyünk olvasni a képjeleket, amelyekkel találkozunk.
Ennek a kötetnek a függelékében is olvasható az a nyelvünkkel foglalkozó tanulmány, ami a „Jó pásztorok hagyatéka” végén is szerepel. Ez az anyag fontos kiegészítője az olvasási készség megszerzésének, ezért is van benne több könyvben. Röviden összefoglalja a nyelvünknek néhány olyan fontos tulajdonságát, aminek alapján a képírást is könnyebben olvassuk, és amivel jobban megértjük anyanyelvünk belső szerkezetét, logikáját (és ami az iskolai tananyagból szintén kimaradt).
Nem könnyű olvasmány, de érdemes az embernek végigküzdenie magát rajta. A megszerzett tudás mindenképpen hasznos.

102Vissza a könyvcímekhez

Ez a weboldal cookie-kat használ. A weboldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.