• -05-18
  • -05-18
  • -05-18 2216
  • -05-18
  • -05-18
  • -05-18 2218
  • -05-18
  • -05-18 2219
  • -05-18
  • -05-18 2220
  • -05-18
  • -05-18
Nézsa cimer

Községi Könyvtár

Molnár V. József: Kalendárium – az esztendő körének szokásrendszere

Mottó:
„Az Isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”
(Mátyás király)

Molnár V. József: Kalendárium – az esztendő körének szokásrendszere

Ismertetőnek tulajdonképpen elég lenne újra leírni a kötet alcímét: az esztendő körének szokásrendszere. Ez mindent elmond.
A kötet „fülszövege” ezt írja:
Az évkört már az ókorban tizenkét egyforma időtartamú részre tagolta az ekliptikán körbemenő (a régi ember által megtalált és kitüntetett) tizenkét csillagkép: az állatöv égi „képírása”. A tizenkét csillagképhez tizenkét egymást kiegészítő tulajdonság kötődött, földi életünk, élő környezetünk változásainak és átváltozásainak köre, ritmusa.
A változások és átváltozások időpontjaihoz már az ősidőkben kultikus cselekvések tartoztak: s fokozatosan ünneppé nemesedtek az évkör megtalált csomópontjai. A középkori keresztény ünnepek csaknem kivétel nélkül az úgynevezett pogány ünnepek helyére kerültek. A régi formákat új tartalommal töltötték meg.
Isten kerek esztendeje tizenkét más-más ágat, hónapot hajt, a tizenkét hónap ötvenkét hetet virágzik, s az ötvenkét hét három nagy ünnepet (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) terem. A három aranyalma archaikusabb felfogásban a Nap keltének és leszentülésének három kardinális helyét jelölte, jelentette: A téli és a nyári napfordulati, s a két napéjegyenlőség azonos helyét.
Mivel lehet ezeket még kiegészíteni?
Ebben a könyvben Molnár V. József végigveszi az évkör kitüntetett napjait, ünnepeit, és leírja az ezekhez a napokhoz kapcsolódó szokásokat, a „népi vallásosság”-hoz tartozó, abban gyökerező hagyományokat.
Ezen ünnepekhez kötődő hagyományok mindegyike valamilyen kapcsolatban van az év adott időszakával, az évben akkor végzendő – vagy éppen tiltott! – munkákkal, a Nap égi járásával, a természet akkori állapotával vagy épp időszerű változásával. Csupa olyan dologról olvashatunk, ami a régiek számára egyértelmű volt, de ahogy modernizálódott a társadalom, ezek a dolgok feledésbe merültek – hiszen a modernizálással elszakadt az ember a természettől, a teremtéstől, a világ rendjétől.
Nagyon fontos visszatanulnunk ezeket a dolgokat, nem hagyományőrzés céljából, hanem mert így találunk vissza a világ rendjébe, így zökkenhetünk vissza abba a kerékvágásba, amiből kilökődött az emberiség tetemes része.

102Vissza a könyvcímekhez

Ez a weboldal cookie-kat használ. A weboldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.