Pap Gábor: A Napút festője – Csontváry Kosztka Tivadar
Mottó:
„Az Isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”
(Mátyás király)
Pap Gábor: A Napút festője – Csontváry Kosztka Tivadar
Az ismertető apropóját az is adja, hogy 2016. május 28-án Nézsán is megnyílik az a kiállítás – egy sorozat első része – amelynek alapján ez a kötet is született.
Csontváry és a Napút, Csontváry téridő-szemlélete, Csontváry mitikus történelem-szemlélete és Csontváry a kortársak között – a könyv négy fejezete, a kiállítás négy része.
Napjainkban Csontváry megítélése időről időre változott, sokan, sokszor nem értették meg eme festőzseni nagyságának mibenlétét. Amit egyre inkább sulykolnak belénk, különösen a nemrégiben Budapesten látható kiállítással – és a kapcsolódó tárlatokkal – az az, hogy Csontváry csak egy őrült patikus volt, aki még rajzolni sem tudott, nemhogy festeni.
Ez is egy vélemény…
A kötetben azonban – nem megszokott, de annál logikusabban felépített magyarázatok alapján – elénk tárul a Kisszebenben született későbbi gyógyszerész zsenialitása.
Mi az a Napút? Hogyan jelennek meg a Napút jelképei, képei Csontváry művein? Egyáltalán, mi a jelentősége ezeknek, miért pont ott, pont úgy festette ezeket a Mester? Hogyan jutott el odáig, hogy képeibe ezeket a jeleket bele tudta foglalni? És ami talán a legfontosabb: mindennek milyen üzenete volt, lehetett saját korának, és milyen üzenete van a mi számunkra? Le tudjuk-e olvasni ezt az üzenetet az egyes képekről, és tudjuk-e megfelelően értelmezni? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a könyv első fejezete. Egy sor kiegészítő rajz, ábra segíti a tájékozódást a magyarázatok között.
A következő izgalmas téma a téridő-szemlélet kérdése. Ebben a fejezetben választ kapunk arra, hogyan alkalmazta Csontváry képein a „varázskép” technikát, és a képeken elrejtett „másodlagos” információt mi módon hívhatjuk elő? Az ebben a fejezetben tárgyalt képek közül a legismertebb tán az Önarckép, amit bárhonnan is nézünk, a festő arca mindig minket néz. De megtudhatjuk, egy síktükörrel hogyan változik meg az öreg halász arca, illetve ívelt tükrökkel hogyan hívható elő más-más kép pl. a Marokkói tanító c. képből.
A harmadik fejezet tulajdonképpen Csontváry elhívásának, illetve fejlődésének története, képein keresztül bemutatva az utat, melyet bejárt. A fejezet elején mindjárt elolvashatjuk önéletírásában elmondott elhívás-történetet: „Te leszel a világ legnagyobb Napút-festője, nagyobb Raffaelnél.”Majd azt, mindez hogyan határozta meg életét, munkásságát (gyógyszerészként és festőként egyaránt).
A negyedik fejezetet így kezdi Pap Gábor:
„Utolsó dokumentum-csokrunkat azzal a céllal állítottuk össze, hogy konkrét adatokkal támasszuk alá egy régebbi megállapításunkat, mely szerint Csontváry valódi kortársai nem a vele egy időben vagy közelesen előtte-utána dolgozó hazai »jegyzett« festőművészek voltak, hanem a mindenkori népművészet névtelenül is kiváló mesterei.”
A további részleteket nekünk, olvasóknak kell felfedeznünk a fejezet elolvasásával, hogy eldönthessük, igaz lehet-e az előző állítás?