Fekete István: Kele

 „Megsebesül egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár – ezt mondja el vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Nemcsak a vadon élő és ősidők óta emberhez szelídült állatok találkozásáról van szó azonban. Nemcsak a házőrző kutya, a csacsi és a ló meg a tehén tárgyalja meg életének apró-cseprő gondját és baját Kelével, a sérült szárnyú és következésképpen túlzottan érzékeny, szilajul gyanakvó gólyával. Itt az ember is a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében.”

A könyv sokkal több, mint a gólya története, több annál, hogy hogyan szokik össze vadon született és háziállat.

A könyv az ÉLET RENDJE. Amiben benne van, hogy Kele hogyan gyógyul meg és szokja meg az – ideiglenes – rabságot. Az udvar állatai hogyan viszonyulnak az új lakóhoz. Az ember hogy viszonyul az új lakóhoz. Az új lakó hogyan viszonyul mindehhez. Kinek melyik törvény a fontosabb, ki, melyik törvényt és milyen mértékben hajlandó áthágni.

Az állatok történetei mellett igen fontosak az emberi történetek. Hogyan működik az emberek közössége, a falu, a piac? Hogyan viszonyul az ember a természethez, az állatokhoz, a növényekhez? Hogyan viszonyul az ember az emberhez? Mind olyan kérdés, ami bizony fontos a ma élő ember számára is.

Nem szabad elmenni a könyv humora mellett sem – ami abból adódik, Fekete István mennyire ismeri az állatokat, és nem csak a vadon élőket, hanem a ház körülieket is, mert például Miska, a szamár humorral teli bölcsessége sok mindent meghatároz a történésekben, barátsága Vahurral, a házőrzővel külön történet is lehetne.

A szerzőről: https://moly.hu/alkotok/fekete-istvan/wikipedia

Kölcsönözhető a könyvtárban!