J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk ura
Felnőtteknek szóló mese…? Talán. Vagy inkább fiataloknak…? Talán. Viszont mindenképpen jó mese, magával ragadó.
Pedig nem is mindig könnyű olvasmány, néha szinte bele lehet veszni a nevekbe, hogy ki kicsoda, és a történetekbe, amiket elmondanak a furcsa nevű szereplők, és mégis, hajtja az embert a kíváncsiság. El kell olvasni.
És a filmet is meg lehet nézni, mert – e sorok írójának véleménye, amivel nem kötelező egyet érteni – a lehető legtöbbet és legjobbat sikerült kihozni a három kötetből. Hiszen nem egyszerű a filmre vitel…
„A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a három vaskos könyvben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték.
Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak. Különös világ ez az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde.
Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.”
Az idézett szöveg: https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-a-gyuruk-ura
A szerzőről: https://moly.hu/alkotok/j-r-r-tolkien/wikipedia
A filmek adatlapjai a világhálón:
Kölcsönözhető a könyvtárban!