Czinke Ferenc grafikusművész
(Nagyrozvágy, 1926. november 4. - Salgótarján, 2000. november 1.)
Bozó Gyula írja a "Palócföld" 2006. decemberi számában:
"Emlékek Czinke Ferencről
Nem tartoztam Czinke Ferenc szűkebb baráti köréhez. És mégis - ennek ellenére is - számtalan az emlékem róla. Mert voltak közös fellépéseink, közös tanítványaink és hosszan tartó beszélgetéseink. Ezért tartom nemcsak fontosnak, de indokoltnak is a jeles évfordulón az információk továbbadását. Messzemenőkig szem előtt tartva a tárgyszerűség és a hitelesség követelményeit, és kiemelve egyúttal a kevéssé ismert részleteket.
Nézsáról indulva
Mivel nem köztudott Czinke Ferenc Salgótarjánba kerülésének körülménye, ezért erről kell először szólnom. És nem máshol, hanem csakis itt, a Palócföld hasábjain, mert Czinke Ferenc Salgótarjánba kerülése elválaszthatatlan a Palócföldtől, ahhoz szorosan kapcsolódik. Ugyanis a Palócföldhöz keresték és a Palócföldnek találták meg Czinke Ferencet. Az induló megyei folyóirathoz kellett olyan valaki, akinek kezében jól és gyorsan mozog a ceruza, a toll, a kréta és az ecset. Hogy tervezzen, rajzoljon, illusztráljon.
Keresték és megtalálták. Nem könnyen, de nem is túl nehezen. Nem közel, hanem a távoli Nézsa községben, mivel Czinke Ferenc grafikus-tanár családjával Nézsán élt.
Neve nem volt már ismeretlen, de nagyon ismertnek sem volt mondható. Kazári Gyula, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese mindenesetre tudott Czinke Ferencről.
Hogy mennyire fontos kérdésről volt ez esetben szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy maga Kazári Gyula - aki igen fogékony volt a kulturális és művelődésügyi kérdések iránt - ment ki Nézsára, hogy Czinke Ferenccel megbeszélje a lehetőségeket és a további terveket.
Kazári Gyulát elkísérte útjára Bobál Gyula, a Megyetanács sajtó- és propagandafelelőse, aki a Palócfóld megindításán már korábbtól nagy kedvvel buzgólkodott. Amikor a két tekintélyes férfiú bekopogott Czinkéék szerény nézsai otthonába, a család éppen ebédelt.
Grízes tésztát ettek."
A Dornyay Béla Múzeum (2006-ban még Nógrádi Történeti Múzeum) 2006. május 18-án nyílt, "Hitem a művészet", emlékkiállítás Czinke Ferenc születésének 80. évfordulóján katalógusából:
Czinke Ferenc 1926. október 20-án született a bodrogközi Meszeske tanyán. Édesapja Czinke András, édesanyja Palóczi Erzsébet. Felesége Simon Gizella. Két gyermeke van.
Elemi iskoláit a tanyavilágban, a középiskoláit Sárospatakon, a Református Tanítóképzo Intézetben végezte.
A NEKOSZ tagjaként a Dési Huber Képzőművész Kollégium egyik alapítója volt. Megszakításokkal rajztanári diplomát szerzett a Magyar Képzőmuvészeti Főiskolán, Derkovits ösztöndíjasként elvégezte a MLEE esztétikai tagozatot. 1961 és 1964 között Derkovits ösztöndíjas, majd 1964-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1968-ban és 1972-ben szintén több hónapot töltött Rómában. 1978-ban az olasz kormány támogatását nyerte el.
Vendégtanárként tanított Svédországban és Finnországban. 1990-ben a Sárospataki Foiskola címzetes foiskolai tanárává nevezték ki. Tanulmányúton járt Ausztriában, Törökországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Bulgáriában.
1964-tol a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanáraként, majd 1986-ig a Bólyai János Gimnázium rajztanáraként dolgozott (ez utóbbi intézményben szervezte meg az ország első iskolagalériáját Derkovits Gyula Iskolagaléria néven.)
Hivatásos festőművész-grafikus. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének (mely megyei csoportjának közel negyven éven át titkára volt). Tagja volt továbbá a Magyar Alkotómuvészek Országos egyesületének és az UNESCO Nemzetközi Képzomuvészeti Szövetségének, IAA, AIAP (Párizs).
Képzőművészeti munkássága mellett több hazai irodalmi folyóirat közölte glosszáit, novelláit, tanulmányait. Tihanyi mesék címmel magyar-német nyelvu mesekönyve jelent meg 1990-ben. Több könyvet tervezett és illusztrált az Európa Könyvkiadó megbízásából. Murális alkotásai megtekinthetők Badacsonyban, Nógrádgárdonyban, Tihanyban, Salgótarjánban, Pácinban és a kuopioi Palotában (Finnország).
Rézkarcokat, litográfiákat, fametszeteket, kollázsokat, zománcképeket, újabban komputer-grafikákat készített.
Jelentos sorozatai: Radnóti eclogák, Szlovák táncok, Koskirály, Rekviem a vizekért, édesanyám ikonja, Tihanyi szonáták, Sajkodi esték, Bukott angyal, Káin és Ábel, medvetánc, Józsefet eladják testvérei, Veritas theatri.
Galériája nyílt a pácini Magóchy kastélyban. Salgótarján város és Pácin község díszpolgára.
Jelentősebb kiállítások:
1963-Róma, 1969-Szófia, 1972-Nápoly,
1973-Urbino, Linz, 1976-Velencei Biennálé (önálló gyűjteményes anyaggal),
1986-Ankara, Isztambul, Toronto.
Fontosabb díjak, kitüntetések:
1957 - Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1961 - Derkovits díj
1965 - SZOT muvészeti díj
1975 - A Magyar Népköztársaság érdemes Művésze
1986 - Nógrád Megyei Pedagógiai díj
1988 - A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze