• -05-18
  • -05-18
  • -05-18 2216
  • -05-18
  • -05-18
  • -05-18 2218
  • -05-18
  • -05-18 2219
  • -05-18
  • -05-18 2220
  • -05-18
  • -05-18
Nézsa cimer

Szarka Lajosné

Szarka Lajosné megyei Príma díjas, községünk díszpolgára

02Szarka Lajosné 1962-től az 1996-os nyugdíjba vonulásáig volt a nézsai általános iskola tanítónője.


Az 1969-ben alakult kórus tagja és vezetője. A kórus először népdalkörként, majd férfiakkal kibővülve vegyeskarként működött. Magyarországon 86 helyen léptek fel, de külföldön is négy helyre eljutottak.

A kórus több kiváló minősítést is magáénak tudhat, munkájukat a Magyar Rádió számos felvétele őrzi, de énekeltek több népdalgyűjteményt tartalmazó hanglemezen és szerepeltek a Röpülj Páva első televíziós gálaműsorában is. Szarka Lajosné kórusvezetői munkájáért több alkalommal kapott kitüntetést.

A kórus rövid szünet után a régi kórustagokból és a fiatalabb generáció tagjaiból mint a nézsai templom kórusa alakult újjá. A kórust jelenleg is Szarka Lajosné vezeti.

061986-tól foglalkozik csuhébaba-készítéssel. Alkotásaival - melyek közül sok kompozíciót zsűrizett a Népi Iparművészeti Tanács - rendszeres résztvevője különböző kiállításoknak, fesztiváloknak, rendezvényeknek úgy itthon mint az országhatárokon túl.

Az országos Prima Primissima díjak mellé a VOSZ nyolc megyei szervezete, közöttük a Nógrád megyei VOSZ is megalapítota a maga Prima díját. 2005 december 10-én - az országos rendezvényt követően - került sor az első művészeti díjak átadására.

Hárman részesültek ebben a rangos elismerésben, közöttük is elsőként vehette át a díjat a nézsai általános iskola nagyrabecsült, nyugalmazott tanítója, Szarka Lajosné Marika néni. Gratulálunk és még sok boldog esztendő kívánunk erőben, egészségben.

A településért végzett odaadó, állhatatos munkájáért 2013-ban a Községi Önkormányzat Díszpolgári címet adományozott Marika néninek.

09Ő így emlékszik vissza életútjára:

Nézsán 1962-ben kezdtem tanítani. Mindig a legkisebbeket, első-másodikos tanító néni voltam 1995-ig. A kicsik mellett éneket is tanítottam a felső tagozatban, mivel a falusi iskolában ritka volt az énekszakos tanár. Kórust is vezettem, gyerekdalokat és népdalokat énekeltünk.

Nézsán jóhangú emberek élnek, könnyű volt megtalálni az első TV-s népdaléneklő versenyre két kislányt, akik a válogatókon túljutva képernyőre kerültek 1969-ben. Később is, megyei versenyek győztesei között gyakran voltak nézsai gyerekek, sőt, a rádióban is énekeltek.

A népdalok szeretete és az említett énekelni tudó és szerető emberek indították el népdalkórusunk megszervezését 1969-ben. Gyűjtés, keresgélés, válogatás, sok munka eredménye volt, hogy mindig a legmagasabb minősítést ítélte nekünk a zsűri. Magyar és szlovák dalaink itthon több, mint 80 helyszínen, emellett Szlovákiában, Ausztriában, Németországban csendültek fel.

05Telt az idő, a menyecskékből nagymamák lettek, de még mindig szép számmal énekelünk, most már egyházi kórusként a templomban minden vasárnap. így lett a népdalokból egyházi népének.

A másik kedves időtöltésem így nyugdíjasan a csuhébabák készítése és abból kompozíciók összeállítása, melyek a családi életet, falusi munkákat jelenítik meg, és főleg karácsonyi témát, díszeket. A Népi Iparművészeti Tanács zsűrije elfogadta, így még több önbizalommal dolgozhatok ezzel a szép anyaggal.

A PRIMA kitüntetés nagy meglepetést szerzett. A legnagyobb örömöm, hogy a környezetem, a nézsai emberek azzal gratuláltak, hogy megérdemelten kaptam. Pedig őnélkülük ez nem lenne, a díj az ő elismerésük is. Köszönet érte nekik is.

01Az anyagi része is nagyon jókor ért. 70 éves családi házunk teljes felújításra szorul. A legnagyobb fájdalom és veszteség pótlására ugyan alkalmatlan: a temetőben állt szüleink és nagyszüleink síremlékét a múlt ősszel ellopták. egy 2 méter magas rézlemezből készült szobrot, névtáblákat egy éjszaka ismeretlenek elvitték.

Akik látták a díjat, egy szép üvegszobrot, azt mondják, emlékeztet arra a szárnyát széttáró szép szoborra, amit testvérem, Laluja András alkotott, aki szintén ott van eltemetve.

Nem csak a családi sír, de az egész temető meghatározó látványa volt.

A szép díj nem kárpótol, de mégis a Gondviselő kezét érezzük ebben az elismerésben. Köszönet érte a felterjesztőnek, köszönet érte a vállalkozóknak, akik nekem ítélték.